Remixregény: Kill Gates Sound System
Lassú reggae-t szitált a reggel, Héliosz szekere még nem döntötte el, elinduljon - é vándorútjára. Szandálom cafatokra ázott, talpamat sós tengervíz nyalogatta. Kezemben egy üveg portóival ébredtem a tengerparton. Mellettem rendezetlen öltözékben Naomi Cambell unokahúga hevert, mint akinek nagyon megadták, ami jár. Meghúztam a flaskát. Az istenek portugál ajándéka pincehideg volt, és zamata alapján legalább 30 éves lehetett. Újra és gyorsan berúgtam tőle.
Színes gépekkel álmodtam, akik Messyre Attribornnak tiszteltek, és letették a digitális nagy esküt, messiásuk vagyok, az első cyborg angyal a teremtésben. Laptopom mélyén található muzsikáimat s rajzaimat miliárd és miliárd példányban köröztették virtuális hálozataikon át, kommentárokat írtak hozzájuk, és néha késhegyre menő vitát folytattak, hogy mit is jelent, amikor sárga fraktálokat börtönzök kacskaringós spirálisok mögé.
Amíg kedvesem rendbe hozta ruházatát, halkan szájharmonikáztam egy bécsi valcert. Annyira belefeledkeztem a játékba, hogy észre sem vettem, kettéválik a tenger, és a hosszú alagút végén föltünnek a Szivárvány Horda első batárjai. Pszichedelikus Rolls Royce-ok pöfögték a kettő - négyet, fejbe kólintott visszhangok garázdálkodtak. Melletük Geronimo és Tatanka Iotanka vezette az Indian motorosok hadát.
Dubstafari, Dubstafari - rikoltozták a gyerekek az iskolabuszból, amikor fölevickélődtünk. Nem kérdeztem, merre. A Szívcsakra ösvénye majd csak visz valahová. Jól estek a félméteres cheebák, és jól esett az a sok gyomordöngető basszus, mely betöltötte a batárt.
A tengerparti fövenyen vonultunk Bill Gates haciendája felé. A tövében vertünk tábort, fölállítottuk a Robur mikrobuszba épített sound system szinpadot, és DjPiry már küldte is a breakbeatet keményen. Strandpapucsban és piros Adidas gatyában tolta az igazságot, majd kiszakadt a szívem. Papa, te csak lazítsál - üvöltözte -, te majd napkeltekor jössz lebegtetni azzal a kurva downtempoval…
Bill annyi champange-t hozatott ki, hogy ha akartunk volna abban fürödhetünk, dehát ott volt a tenger, a naplemente, és hát azért a skunk is megtette hatását. Szívtál már ilyet, öreg - kérdezgették a rasták a világ leggazdagabb emberét, miközben kínálták. - Addig nyomasd, amíg Jézus szíve nem ragyog az oprendszered fölött…
Már nem emlékszem, kivel, mikor szeretkeztem, agyamat bemattolta a folymatos orgazmus, csak erekcióm volt hatalmas, ejalkulció egy csöpp se.
A varázslat akkor érte el csúcspontját, amikor egy cingár figura, valami dj.sorge, ragtime - ot kevert dubtechnoval. Finoman metszett gyémánt volt minden hangja, arany homokot hordott a szél, és amikor befejezte csak annyit mondott: Jah Man.
Fáradt voltam és könnyű, mint a kalumet füstje. Képek villództak bennem, ölek, öklök,ölelések, öblök… Zuhogott rám a Mindenség kegyelme, mire végre én állhattam a dj pulthoz. Bill is hozta a saját laptopját, és lassú őserdei zajokat kevert a muzsikámhoz. Mintha ezer éve ezt csináltuk volna…
A Robur körül ekkor már szertelen kupacokban hevertek a népek, megjöttek a helybeli partiarcok is brazil válogatott mezében, hozták a dobokat, haszálvékony samba kacskaringozott elegánsan.
Hölgyeim és uraim - suttogta a Microsoft vezér a mikrofonban - Kill Gates Sound System! Amire egész életemben vágytam… Mindjárt itt lesznek az űrhajók…
Igaza lett. Ghalad vezérfregattja olyan csöndben ért partot, ahogy csak a legnagyobbak tudják letenni a gépet. Miliárd árnyalatú fénykéveket lőtt az ég aljára, finoman körbe fonta a Holdat, miközben már csak Rosztopivics húrjai rezegtek visszafogottan…
Messyre - fordult hozzám Bill -, zengessük meg azt a tizennyolc gyémántcsillagot…
Ghalad fedélzeti gépe adásra kapcsolt, és mi hagytuk gépeinket, hadd tömjék tele a végtelent gyönyörűséges harmonikaszóval…
Ezüstös nagy ládákban sokmillió dollár gördült ki a partra. Egyetlen halomba borították őket, és Rita Marley szépen akkurátusan alágyújtott.
Véged Babylon - suttogta.
Aztán már csak Small Sky didjeridoo-ja morgott, hörgött Telsa Stereo sakuhachijára.
A Dalai Láma sms-ben üzent: SZABADOK VAGYTOK…