Net & Roll

Mester - gyújtottam cigarettára a Bodhisattva Cafe legeldugotabb asztalánál. - Én egy olyan szép egyenes vonalú regényre vágytam Verebi Ádámról. De a TÖRTÉNET sehol. Semmi kiderülés. Ehelyett itt ülök, hogy választ kapjak kérdéseimre, amikről semmit nem tudok…
- És? - kérdezett Lama Ioma.
- Most mi van?
- Délután fél három. A megváltásügyi minisztérium még egy óráig nyitva. Szép kerekded jövőket adnak írásba. Csak el ne felejtsd az okmánybélyeget.
- Nem veszel komolyan.
- Csak annyira, mint te magad.
- Honnan hová jutok?
- Alanytól állítmányig. Lehettél volna lúdtalpas messiás saját kényelmes csillagketrecedben. Senki nem kényszerített semmire. Te választottad, amivé teszed magad. Irhatnál bármit. Kalandregényt, operát, koannt. Szabad kártyát kaptál. ALL ACCESS AREA.
Persze megint reggae szólt. Gregory Isaacs-t épp Toni Braxton váltotta a radionomony.com hullámhosszán. A füst lusta atlantisi jeleket rajzolt a teamécses fényében. Lama Ioma kortyolt egyet himalájai zöld teájából. Mosolygott és várt.
- És ha senki nem érti majd egyetlen soromat sem?
- Miért ne? Csak te vagy otthon a Láthatatlan Világ szójátékaiban? Egyáltalán kikről beszélsz?
- Fogalmam sincs.
- A ráció rácsszerkezetét hiába illeszted univerzális keresztrejtvényre. Miért felelne meg bármi is a józan ész követelményeinek? Mi lesz a regényeddel, ha befejezed? Van fölötte hatalmad? Vagy inkább csak lehetőséged adódik egymás mögé illeszteni a megfelelő szavakat? Minek többet tudni a Jövőről, mint azt hogy épp úgy nem nem nagyon létezik, mint maga a Múlt?
Rendezte a számláját és távozott. Talán Synbaddal volt találkozója. Talán.
Kinyitottam a laptopom, kértem még egy koffeintmentes lattét. Átnéztem milyen zenék érkeztek az elmúlt órákban. Csupa brüsszeli csipke finomságú dubstep és drum and bass futott be jobbnál jobb gyártóktól. De a legizgalmasabb error404 félbehagyott mixe volt. Szokás szerint szikár dobok, kacskaringósan feszes nagybőgő tétova zongora akkordokkal. Csinálj vele, amit akarsz - üzente. Egy darabig babráltam vele, hátha találok hozzá valami jó kis lebegős szintetizátor hangszínt, de semmire nem mentem. Kevertem hozzá hát cspietnyi déltengeri bálnaéneket, nyakon zuhintottam három cent filigrán visszhanggal, és már küldtem is vissza a feladónak.
A Yucca Avenue-t közben, ahogy kell, utolérte az este. A harmadik mellékutcában új lebujt hírdettek a neonok, MC Raskolnikoff vezette elő non stop erotic kabaréját, majd késdobáló remeklése volt műsoron. Olyan magányosan ácsorogtam ott, mint divatja múlt szófordulat egy online szleng szótárban. Teljes fordulatszámon csörömpölt körülöttem a péntek esti halleluja. Nem vágytam sem izgalmas jövő-fröccsökre, se színes szélesvásznú világmegváltókra. Az első menetrendszerinti bárányfelhővel távoztam a környékről.
A földet érésre nem emlékszem, csak annyi rémlik ismerős volt a környék, bár megesküdtem volna, még sosem jártam ott. Emeletes kertvárosi házak előtt benzinfalók parkoltak, és a főtéren hamburgeresnél megannyi Carl Perkins és Elvis Presley parádézott frissen pomádézott háréval önkéntes szépségkirálynő - jelöltek kegyeire vadászva. Finom, áramvonalas, fékezett habzású rock and roll éjszaka volt rengeteg nikkel - és krómalkatrésszel.
Semmi közöm nem volt a kisvárosi James Deanek dáridójához. A Greyhound Bus megállójába húzódtam, hogy kivárjam a hajnali járatot, mely végigdübörög majd a 66-os úton. Utolsó cigimet szívtam épp, amikor konflis fékezett a járda mellett. A Reich úr barátjának tetszik lenni, ugye? - kérdezte a keménykalapos fuvaros. - Tessen jönni, mert a főszerkesztő urat már várják a Hadik kávéházban lapzárta végett…