Net & Roll

Vannak alkalmak, amikor az erővonalak egyetlen pontban futnak össze és minden megtörténik, ami csak megtörténhet. Titkos ajtók nyílnak, és a Mindenség úgy ragyog, hogy a fal adja a másikat. Április 4-én az angyalföldi József Attila Művelődési Ház szinpadán és nézőterén valami ilyesmi történt, amikor a Claptones zenekar és vendégei Erci Clapton születésnapját jöttek össze megünnepelni. Laza három órás csapatás lett a dolog vége, akkora vastapsos sikerrel, hogy olyat már rég láttam… és nem csak én, hanem sokat látott és próbált barátaim Tátrai Tibor és Tóth János Rudolf sem.
A történet 1988-ban kezdődött. A HBB tizedik születésnapját beharangozandó készítettem interjút Tóth János Rudolffal, aki a beszélgetés végén eldicsekedett vele, hogy fia Henrik már igen tisztességesen nyomja a Sunshine of your Love-ot gitáron. Maradtunk is ennyiben.
Henriket, vagy mondhatnám Henrixet valahogy mindig is kedveltem, bár sokáig külföldön megélhetési zenészkedett, nem nagyon láttam. 1999-ben, amikor elkészült az első két Tibusz nóta az akkor esedékes Mexicano című albumra, a Húrherceg a Magyar Atommal kipróbálta a tételeket, miként is működnek. Henrixet annyira megzúzta a Black & Blue Cafe, hogy a Lágymányosi Közösségi Ház előtt vagy egy órán át osztotta meg velem titkait. A duma vége az lett, hogy ha egyszer saját dalokat akar, szövegírót már ne keressen…
Megint csak évek múltak el, mire előkerült, hogy na most. Örömmel írtam neki, tudtam nagy jatt, jó torok, sokkal több lakik benne, mint ami addig a HBB, a PUF és a Herfli Davidson soraiban kiderült róla. Nem hiába csavarodott annak idején bele Clapton világába, hozzá is közel áll az az elegánsan visszafogott, de elképsztően erős húzású történet, mely a EC Mester legfőbb jellemzője. Ekkriban születtek a Suncheck dalok, melyeket lassanként ideje lemezre venni, két demo már elkészült belőlük. Meglepett, hogy a felvételeken Hnerix mennyire nem találja a hangját és gitárja sem úgy szól a kezében, mint szólhatna.
Azonmód nyakon zúdítottam némi univerzális életeerő energiával, hadd nyíljon csak ki. A felvételeken még csak nyomokban hallható a hatás, de stúdiózás után a Janis Pubban, akkorát énekelt és pengetett, hogy nem volt kétség, működik a segítség ezen formája.
Tudtam hát a dolgom, amikor kiderült ez az április 4-ei fennforgás. Közben persze Henrix is átesett egy Saras beavatáson, immár ő magától is képes csatornázni, használni, tovább adni a Szeretet Gyógyító Fényét, Saraswati energiáját, a Sarast. De éeztem, még bőven ráfér néi hátszél. Hát akkor miért is ne?
Már kész voltak a plakátok, bár az utcákra nem kerültek ki, amikor a fiatalúr kitalálta, jöjjek konferálni a műsort, ahogy annak idején a Magyar Atomban tettem átmenetileg.
Úri dolgom volt. A mgmozdulás napján este hétkor beállított utcánkba egy mikrobusz, aztán irány Tóth úrért, Tibuszért, Pribil Gyuriért, és tűz Angyalföld. Mielőtt landoltunk volna a tett helyszínén még meglátogattuk Radics Béla szobrát, mely a közelben áll.
Ez volt az utolsó kontrollálható pillanat. Innentől kezdve maguktól történtek a dolgok. Semmi nem úgy volt, ahogy terveztük. Liszt (Nagy Zsolt) billenyűs kommandós alapos késéssel futott egy St.Martin buliról, nélküle kellett belekezdeni, de nem volt mellébeszélés, a zsűri már (joggal) türelmetlenkedett. Závodi Zacskó és barátai sem akkor léptek színre, ahogyan a menetrendben állt, náluk az énekes csóka volt úton.
De mindez nem számított. Mire Tóth úr és Tátrai csatlakoztak, már olyan tseig volt a színpadon, hogy nem volt kétséges, megnyerjük a széncsatát. Még akkor is, ha dacára a 200 fizető nézőnek, a Claptones tagjai egytlen árva centet se keresnek majd ezen a koncerten. (A koncert szervezője: Vörös Gábor volt. Lelke rajta. Nem lett tőle könnyebb a karmája.) Egymás után jöttek a jobbnál jobb megfejtések, a közönség meg nagyon vevő volt a muzsikára és az én vakerjaimra is. Akkora Woodstock volt, hogy csak na…
Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy egyedül állok a szinadon, előttem torkuk szakadtából a zenekart követelő honpolgárokkal, siker van, siker, orbitális. A legutolsó utáni ráadás (Mustang Sally) végeztével pedig nem sikerült földet érni jó ideig.
Mire a mikrobusz hazahozott, azért már ülepedett bennem rendesen a történet, gyorsan írtam egy mailt Henrix-nek. Ő se aludt még, és nekem se ment könnyen, bár fáradtnak fáradt voltam.
Hát ennyi, hát így. Ég és Föld szépen összeért, olyan messzire repültünk, amennyire csak lehet. Márcsak Eric Claptonnak kéne megtudnia mi a stájsz. Hátha jobban lenne egy kicsivel, mint mostanában szokott…
—
(Csak a rend kedvéért következzék a fellépők névsora:

The Claptones (HU)
Tóth Henrik - gitár, ének
Benkő Zsolt - gitár
Prohászka Ferenc - basszusgitár
Nagy Zsolt - billentyűsök
Takács Attila - herfli
Fodor Zsuzsa - vokál
Garda Zsuzsa - vokál

Tátrai Tibor - gitár
Tóth János Rudolf - gitár, ének
Pribil György - gitár, ének
Závodi János - gitár (és barátai)
Turjánszki György - basszusgitár
konferansz: Hetesi Péter Pál/G3
hangmérnök: Jülek Károly)