Net & Roll

Pseudo (Gaetano Fontanazza) az olaszországi Ennában több kevesebb rendszerséggel előveszi gitárját saját házi stúdiójában, és olyan dolgokat művel vele, amire csak ő képes. Nem használ briliáns futamokat, komplikált harmóniákat. Sokkal szívesebben játszik el egy - egy effekttel, lebegős frázissal. Sokan próbálták már ezt, de hozzá hasonló eredményre eddig szerintem csak Paul Mahoux a hajdani DiSfish Records Okinawa szigetén élő francia gitárhőse jutott…

Nem dalok ezek, inkább hangkollázsok, jó kis elmélyedős muzsikák, melyek nagyon korrekt forma - és arányérzékről tanuskodnak. Az ilyen kísérletező zenénél mindig adott a veszély, hogy a technikai hiányosságokból csinál erényt az elkövető. Nehezen feledhető élmény volt annak idején a nyolcvanas évek legvégén a Kinizsi utcai Közgáz klubban föllépő miszter Elliott Sharp New York-ból. Nagy halom zajt használt, tördelte a gitárhangokat, de kakofóniánál tovább nem jutott. Semmi baja nem lett, a közönség sznobériája megmentette az estét. Lelkük rajta…
De Pseudo nem “agyból” gitározik, nem akar mindent megújító művész lenni, csak ha már van az a házistúdió, hát kipróbálja ötleteit. Ami életben marad, azt pedig eljuttatja a Negative Sound Institute - hoz, ahol aztán Verian Thomas és Gurdonark jól rábólint a megjelenésre. Senki nem keres egy fillért sem az egészen, viszont van mit legálisan és örömmel ingyen letölteni, magasról tollazva a zeneipari trendekre, és minden egyébre, ami ezzel jár. Pont ettől jó Pseudo muzsikája: ettől konok szabadságvágytól, melyhez tehetsége társul.
Van abban valami egészen nagyszerű, hogy Pseudo és a hozzá hasonlók a net segítségével megmutathatják magukat. Nem zavarja őket zeneipari válság, major-monománia, egyszerűen csak vannak, alkotnak, mi meg, ha éppen érkezésünk van rá, fogyaszthatjuk. Néha egy - egy pillanatra úgy tűnik, mégsincs elveszve minden, mégsem kötelező hamburgeraggyal leélni életünk maradék részét műzlimjúziktól öklendezve…