Boldog - szomorú blues 2008
Vannak dolgok, amelyekhez igenis idő kell. Például olyan lemezt készíteni, mely távolról sem követi a trendet olyan embernek, aki világéletében még csak távolról sem követte a trendeket. Tóth János Rudolf Boldog - szomorú bluesa márpedig ilyen. Készül is vagy hét - nyolc éve. Volt, amikor már azt hittem, sose jelenik meg. De mostmár nagyon közel áll hozzá…
Az ötlet, hogy Tóth János Rudolfnak dalszövegeket írjak, illetve a már meglévőkből adjak oda egy tucatnyit valahogy olyan természetesen keveredett elő, mint bárányfelhő az ég alján egy nyári délután. Azt tudom, hogy a dolog gyökere valahová oda nyúlik vissza, amikor két dalomat Tóth úr a Magyar Atommal elénekelte, mielőtt Tátrai Tibusz lemezre vette volna saját verzióját a maga bandájával. A Black & Blue Cafe-t olyan erővel csinálta, hogy ott akkor szépen berogyott a mennybolt.
Aztán évek múltak el, majd egyszer csak meglódult minden. A szavakhoz lettek dallamok, lett stúdió hitelbe (örök hála Dorozsmai Péternek), lettek zenészbarátok tucatnyian a legjobbak közül.
Aztán megint kallodás szaga lett az egésznek. Pénzem elfogyott, munka nélkül maradtam, nem tudtam mit kitalálni. Már minden elakadni látszott, amikor Jamie Winchester odanyilatkozta, hogy márpedig ő nemcsak hogy összekeveri a lemezt, de van neki kiadója is, ami arra való, hogy lemezeket jelentessen meg. Olykor a kereskedelmi siker leghalványabb reménye nélkül. Mint például most a Boldog - szomorú blues esetében.
A fülesben immár a véglesen összekevert változat szól, éjszaka vagyunk, kettesben maradtam életem legszebb dalaival. Nincs más csak végtelen utakon védtelen nyugalom.
Köszönöm mindenkinek.