A város legrosszabb biliárdasztala
Vannak dolgok, melyek a kor előrehaladtával bizonyossá válnak. Nem sok ez, de annyi mindenképpen világos immár, hogy a város legrosszabb biliárdasztala a VII. kerületi Jósika utcában találtatik. Nem holmi lepattant krimóban szolgálja a dákó arra tévedő lovagjait, hanem a legendás Bakó Szalonban, hová azért nem mindenki teheti bé lábát.
Említett műintézet csak első látásra, akkor is csak a felületes szemlélőnek tűnhet holmi átlagos polgári otthonnak. Konyhájában, mely az utóbbi időben netcafe gyanánt is működik, s honnan most e sorokat kopogom, előfordult már hajnali hegedűszótól kezdve bluesgitározásig oly sok minden. De leginkább megannyi jóízű poveda, melynek csak a végkimerüléshez közeli állapot vet véget. Muzsikusok, költőfélék, csepürágók térnek be ide, hogy laza fröccsözéssel múlassák a csermelyléptű időt.
S ha már túlontúl sok volt az egyhelyben ülés, rendszerint rajtunk üt az idea: jöjjön az biliárd. Szóban forgó sport e helyütt megannyi új arcát mutatja annak, aki megpróbálkozik vele. Ismerni a műfaj csínját és bínját itt kevés. Ugyanis a váro legrosszabb biliárdasztalának megvannak a maga törvényszerűségei. Finomn szólva sem emekbe szabott iparművézeti remek. Olyan még nem nagyon volt, hogy golyó oda gurult volna rajta, ahová szánta a lelkes próbálkozó. Költői kurflikat írnak le a gömbök, mintha bizony valaminő diffenrencia adódna a tömegvonzás körül, netán valami tőről metszett mágus varázsolná el őket. Felelőségem teljes tudatában kijelentem, egészen speciális játékintelligencia szükségeltetik ahhz, hogy a megfelelő lyukba találhassunk.
Kifogott már ez az asztal nem is kevesünkön. Jazz gitároson, nemzetközi hírű könyvrestaurátoron, párizsias szőke szép asszonyon és egyszeri újdondászon is.
Az első lépés mindig az, hogy az asztal gyalázatos állapota kerül szóba. De csak addig, míg valakinek valami nagyon nem sikerül. Ilyentájt érdemes elgondolkodni, nem kéne - e inkább békét kötni vele, jóindulatát kérni kisebb engesztelő szertartások keretében?
Valahogy mégiscsak úgy van, hogy mindezek dacára szeretjük mi őt. Éjszakáink legjobb mondatai nélküle nem hangoznának el, utánozhatatlan ízt ad olykor a létezésnek, jelentsen is ez bármit a Bakó Szalonban, ahol amúgy is miden megtörténik, ha akarjuk, ha nem. Mi több olykor még mindennek az ellentettje is…