Net & Roll

Az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület frissen megkapott évkönyvében az áll, hogy Horváth Attilát, a Taurus, a Piramis, a Korál, a Bojtorján, Cserháti Zsuzsa és Horváth Charlie dlainak szövegíróját életműdíjjal jutalmazták. Lehet, hogy a hír nem mai, de örülni neki sosincs késő.

Ha valaki tehet arról rajtam kívül, hogy végül én is dalszövegíró lettem, hát akkor az Horváth Attila. Mondhatni az ő lelkén száradok. Ő volt az, aki olyan türelemmel válaszolt kérdéseimre, amikor a nagy titkoról faggattam, mintha annál semmi sem lenne természetesebb. Volt olyan szerencsém, hogy én készíthettem el azt az életmű-interjút, ami összegyűjtött szövegei elé került a Jég dupla wishkyvel kötetbe. Soha jobb melót. Azért kaptam pénzt, mert a barátomat faggathattam olyan dolgokról, melyek engem is érdeltek.
Mire arra került a sor, hogy megírhattam a Tátrai Band Mexicano című albumát, nagyjából már mindent tudtam, ami elég volt ahhoz, dolgozni kezdhessek. De ez nem volt elég. Attila fölajánlotta, szívesen elmondja a véleményét arról, amit elkövettem. Meg is tette. Az első dolgozatot sosem feledem. Szépen tanárosan a két margón sorról sorra sorjáztak a megjegyzések. Írhattam újra. De neki lett igaza. Tette mindezt úgy, hogy az elméletileg rivális Charlie projekt szövegeiért ő volt felelős…
Azóta is elküldöm neki, amit írok. Előfordult már, hogy néhány szigorú sorban javasolta, felejtsem el, amit írtam. A legjobb ebben az, hogy ezekkel a kezdeményekkel maguk az előadók sosem találkoztak. Ha neki vagyok keseredve, mert igen nincs megírandó dalszöveg, mindig akad néhány sora, ami átsegít a hullámvölgyön. Tudja, mikor, mit kell az orromra kötnie…
Attila úgy ír, mint aki gyémántot csiszol. Mindig készre dolgozik, kompromisszumra csak a legritkább esetben van szükség, ha változtatni kell. nagy titkok tudója. Amit meg nem tud, azt azonnal megérzi.
Soha nem láttam még senkit, akitől ilyen távol állt volna a gyűlölet és az irígység. Én viszont konkrétan irígylek tőle néhány dalt. Néhányat? Sokat. Leginkább azokat a nagy lassú balladákat, aminek utolérhetetlen mestere.
Van még valami, ami örömmel tölt el, ha mostani kitüntetésére gondolok: végre méltó helyre került egy elsimerés. És ezért már önmagában is megérte az egész…