Net & Roll

Drága Bende,
soha nem írtam neked levelet, még e-mailt se nagyon, valahogy mindig ráért, tudtam, ha hívlak majd pofázunk egy jót. És most vége. Mondja a rádió, 38 évesen összepakoltad a cuccot, távoli zenekarba mentél muzsikálni, oda ahová földi ember aligha mehet utánad. Én meg csak káromkodom, szentségelek, hogy nagyon nincs ez így jól, piszkosul hiányzol, hiányozni is fogsz, pedig nem voltunk barátok, picit sem, és csak egy dalra futotta kettőnknek…Valamikor nyolcvannyolc táján üldögéltem egy rockmagazin szerkesztőségében, amikor arra jártál a Rolls Frakció dobosával Óbert Tibivel, hogy nem engem kerestek, de volna itt egy kazetta, amit ti muzsikáltatok össze. Betettem a magnóba a cuccost, aztán klasszikus padlófogás, hogy ilyen nincs, ki ez a kölyök, akinek így szól a kezében a hat húr?
Fogtam a muzsikádat, vittem a Nagy Feró féle Garázsba, ámultak ott is a népek, hogy jajaj hűha, azanyja. Szóval, ha kicsit is, de benne volt a kezem abban, hogy Németh Lojzi a Bikinibe hívott, büszke is voltam erre, ahogy kell.
Aztán eltelt több mint tíz év, mire szavakat kezdtem el keresgélni a zenéidre Kalapács Józsi soha meg nem jelent cédéjére, neki írtuk az Amszterdamot, ami aztán végül csak Bikini dal lett Gallai Peti énekével. összehoztunk együtt több dalt is, de azok és a hozzájuk tartozó bandák jól elsikkadtak.
Te sosem hívtál, csak én téged, talán nem is értetted, miért szerettelek én annyira, kétlem, hogy pontosan tudtad, mennyi tehetség szorult beléd. A Tátrai Tibusz utáni gitáros generáció egyik legkiválóbb arca voltál, aki mostmár sohasem fejezheti be, amit elkezdett. Mindannyian rosszul jártunk. Méghozzá piszkosul.
Ha lehetnék akkora varázsló, amekkora nem vagyok, talán visszacsinálhatnám ezt az egészet, hogy Bendegúz, hagyd a francba ezt a betegségesdit, miért kéne neked csak úgy lelépned innen, de nem, nincs visszaút, hát vigyázz magadra testvér, Tibet gyógyító istenei kísérjenek a reinkarnáció ösvényén, öleljen át annyi fény, amennyit muzsikáddal szerteszórtál…