Net & Roll

A legendaipar senkit nem kímél. Che Guevarát sem. Ha ki akar józanodni az ember egykori nagy elfogultságaiból és korai forradalmi romantikájának maradványaiból, épp kapóra jön a Motoros naplója, mely Ernesto Guevara és barátja, Alberto dél-amerikai portyájának nagyon hevenyészett leírása. Irodalmi értéke egyenlő a gyöknullával, de azért mégsem tanulság nélkül való olvasmány. Pláne nem ilyen eszelős hőségben, amikor semmi komolyabb nem képes lefoglalni a nyájast…

Szerencsére forrdalminak mondott ideológia csak a könyv utolsó lapjain kerül elő, ahol már nyugodtan átlapozható. Addig semmi egyébről nincs szó, mint arról, hogyan juthat el két fiatal minél messzebbre a lehető legkevesebb anyagi áldozattal, a lehető legsoványabb céllal. Mert semmi egyébről nincsen szó, mint egyszerű mehetnékről, úton levésről, amely önmagában nem megvetendő, de azért az sem árt, ha marad némi értékelhető írásos nyom.
Nincs ilyen szerencsénk.
A hogyan-mikor-kit pumpoltunk meg jellegű leírások fölöttébb gyengécske izgalmat okoznak, nem jön tűzbe az ember akkor sem, amikor bort lopna a későbbi nagy ember. Olcsó kis történetek ezek, vagy ha nem, hát elképesztően gyatrán vannak lejegyezve. Amire persze nem mentség, hogy “újabb tónusokkal gazdagítják a világhíresség” portréját. Hogy ne unatkozzunk túlságosan egy kis antiszemita felhang azért egyszer teszi tiszteletét. Nem túl zavaró, de ahhoz éppen elég, hogy végleg a lomtárban kössön ki kamaszkorunk szivarozó hőse.
Talán jobb is így. enm biztos, hogy üdvözítő egy életen át ugyanazokat az idolokat körberajongani, kőbe vésni korai rajongásunk maradékát. Pláne, ha ilyen remek alapanyag kínálkozik a távolodásra, mint Ernesto Che Guevara motoros utazásásnak naplója….