Net & Roll

Miss Yade volt a legszebb kedvesem. Magas, karcsú, kislányosan nőies, nőiesen kislányos. Ma sem tudom, hogyan fordulhatott elő, hogy ez a gyönyörű nő, pont engem vett észre; de olyan beszédes volt a tekintetete, hogy még a magamfajta kétbalkezes bonvivánnak is muszáj volt odavigyázni rá. A velem született, ám rám csöppet sem jellemző diszkréció mondatja velem: NAGYON NEM BÁNTAM MEG…

Yade 21 éves volt. Én tízzel több. Úgy tűnt, jól menő zsurnaliszta leszek egész életemben, nagy kanállal tömöm magamba az éjszakát, Nincs Pardon, Piaf, Diáksziget… Akkoriban bútoroztam szét gyerekem anyjával, bérelt lakásban laktam a Szentkirályi utcában, és sportot űztem a poligámiából. De azok közül, akik akkoriban megfordultak életemben Yade volt a nő. az Igazi. A Nagybetűs.
A hétvégék voltak a mieink. Neki is, nekem is lányom volt, óvodás formák. Ha tehettük Kimnowakon lógtunk, nagyon rock and roll volt a pálya. Olyan szabad voltam Yade mellett, mint soha, mint később is csak ritkán… Arra, hogy Yade nem csak egy, akkor döbentettem rá magam, amikor közölte: elmegy. Neki ez kevés, nekem meg nagyon elég.
Szeretkezéseinkben mindig volt valami meglepő. Nagy találkozások voltak, ritka szép repülések, ízük, zamatuk volt. Az egyik ilyen nagyon egymásra találás után én elaludtam, Yade pedig fölírta a teljes Kimnowak lemezanyag dalszövegeit a fürdőszobában a csempére. Naná, hogy tűzpiros rúzzsal, mi mással… Aztán még a tükröt is körbecsókolta, hogy legyen kire gondolnom, ha éppen borotválkozom vagy fogat mosok.
13 év múlt el nélküle, és eléggé valószinű, hogy a következő 12 is nálanélkül telik majd el. Ha nagyon hiányzik, márpedig gyakorta van ez így, bevillan, amint ott térdel a fürdőkádban, vállgödrébe szorított kézi zuhannyal akár órákon át.
Miss Yade-t nem szabad feledni. Ha már úgy sem lehet…